A műalkotás magával ragadó jelenetet mutat be, az emberiség felfelé ívelő emelkedését egy nagyszerű lépcsőn. A művész mesterien alkalmaz egy nagyrészt szürkeárnyalatos palettát, időtlen érzetet keltve; a színek hiánya a finom vonalakkal megjelenített bonyolult részletekre vonzza a tekintetet, ami a művész tehetségének bizonyítéka. A kompozíció dinamikus, a lépcső és az alakok felfelé tartó pályája a néző tekintetét vezeti. Az emberek egy csoportja gyülekezik a lépcső alján, arcuk az elvárás és a megfigyelés keverékét fejezi ki, míg mások felemelkednek.

A vonalvezetés különösen feltűnő; a vonalkázás és a keresztező vonalkázás tánca, amely pontosan definiálja a formákat és a textúrákat. A művész ügyesen megragadja a fény és az árnyék játékát, mélységet és volument adva. A szem a részletekre vonzódik, mint például a középső gyerekek. Az oldalon egy személy ül. Ez a rejtély légkörét teremti meg. Az általános hatás az elegáns egyszerűség és a finom narratíva, amely arra invitálja a nézőt, hogy elmélkedjen az útról, a célról és a tömegben suttogott történetekről.