A műalkotás, amelyet éles, de mégis megindító fekete-fehérben jelenítenek meg, egy pásztori jelenetet mutat be, amely a fenségesség érzésével telített. A háttérben egy magas katedrális dominál, aprólékos részletességgel ábrázolva, tornyai a drámai, örvénylő felhőkkel teli ég felé nyúlnak. Az előteret az aratott búza mezeje uralja, erős, texturált vonalakkal ábrázolva. A középső részben egy alak térdel, valószínűleg az aratást gondozva. Egy lovaskocsi is látható. Az ember alkotta katedrális és a természetes táj közötti éles kontraszt erőteljes vizuális narratívát hoz létre, talán a hit, a munka és az idő múlásának metszéspontjára utalva. A bonyolult vonalvezetés és az általános kompozíció klasszikus illusztráció érzetét kelti a darabban. Nyugodt elmélkedés hangulatát és az emberi erőfeszítés és a szellemi vagy isteni örökös jelenléte közötti kapcsolat finom felismerését idézi elő.