A műalkotás a csendes szépség jelenetét tárja fel, amelyet kizárólag szürke árnyalatokban és részletes vonalvezetéssel ábrázoltak. A magasba törő fák, amelyek ágai bonyolult csipkeként fonódnak össze, keretezik a középső ösvényt, mélységérzetet keltenek, és a néző tekintetét a távoli fény felé invitálják. A művész mesteri vonalazása és keresztezése textúrát kölcsönöz a jelenetnek, a fák durva kérgére és a távoli ég puha textúrájára utalva. Egy szökőkút lágy vízesésével egy csipetnyi eleganciát ad, és egy hölgy egy gyermekkel a kert kijáratánál áll.

A kompozíció kiegyensúlyozott, a fák szimmetrikus elrendezésével és a formális architektúrával, amely a rend és a nyugalom érzését sugallja. Az általános hatás a csendes szemlélődés, amely arra hívja a nézőt, hogy lépjen be ebbe az álomszerű világba. A színek hiánya fokozza a műalkotás felidéző erejét, a néző figyelmét a fény és árnyék kölcsönhatására és a természet világának bonyolult részleteire összpontosítja.