
Műértékelés
Ez a lenyűgöző rajz, melyet Van Gogh készített Arles-iben töltött ideje alatt, tükrözi a körülötte lévő helyekkel és emberekkel való mély kapcsolódását. A mű egy élénk, de intimebb utcai jelenetet mutat be, ahol a görbe tetők távolba irányítják a tekintetünket. A vonalak kifejezőek és folyékonyak, a nyugodt, de vibráló légkörnek egy mozgás érzést adva. Ahogy követem a tetőket és az épületek részleteit alkotó hullámos vonalakat, úgy érzem, hogy Van Gogh valóságába vonzódom; egy pillantás az ő mindennapi életére, melyet olyan őszintén és spontán módon ragadott meg.
A monokróm tinta használata úgy tűnik, nyers érzelmet cseppent a darabba. Szinte úgy érzem, mintha Van Gogh a környezetében lévő természet és építészet elemeivel beszélgetett volna; minden ecsetvonás közvetlenül hozzám szól. A negatív tér és a rajzolt struktúrák közötti játék figyelmet von a tetők textúrájára, amely növényi utalásokkal van összefonva. Az egész művön elhelyezett firkákként megjelenő jegyzetek — a művész gondolatai és emlékeztetői — szinte egy naplóhajlamú minőséget kölcsönöznek a rajznak, amely egy személyes történet szálává válik a változatos égbolt hátterében. Ennek a rajznak a történelmi jelentősége nem csak a művészetében rejlik, hanem abban is, hogy megragadott egy pillanatot, amikor Van Gogh a stilisztikai fejlődésében virágzott. Ez a munka értékes tanúbizonysága annak a mély kapcsolatnak, amelyet a környezetével kiépített, szilárdan megerősítve örökségét egy érzelmekkel teli és élénk kreativitást övező világban.