A műalkotás egy megható és melankolikus pillanatot örökít meg a munkások életében, drámaian komor háttér előtt. A ködös, homályos légkörbe burkolózó alakok elmélyülten dolgoznak, látszólag a földet aratva, egy végeláthatatlan küzdelem körforgásában. A munkások sziluettje erőteljes kontrasztot alkot a viharos, örvénylő éggel, amelyet nehéz, sötét felhők borítanak. Ez a légköri interakció mély emocionális választ vált ki; az alakokból, amelyek egyszerre tűnnek törékenynek és ellenállónak a természet kemény elemei között, egyértelműen sugárzik a magány és a kitartás érzése. A tompa színpaletta - főként sötét zöldek, szürkék és egy-egy csíknyi fény - fokozza ezt az érzelmi súlyt, magával ragadva a nézőt a jelenet szomorúságába.

A kompozíció, melynek előtérben látható alakjai az óriási égbolttal kontrasztálnak, mélység és tér érzését teremti, miközben a munkásokat saját munka világukba zárja. Van Gogh vastag, kifejező ecsetvonásai sürgősség és mozgás érzetet adnak, megragadva egy nehéz munkanap esszenciáját a lápban. Ez az 1883-ban készült alkotás tükrözi a művész vonzalma a vidéki munkások életére, bemutatva mély empátiáját szenvedésük iránt — ez a téma újra és újra előkerül műveiben. Így a darab nem csupán a munka ábrázolása; az emberi szellem tanúbizonysága, a szépség elismerése, amelyet az egyszerűségben és a küzdelemben lehet találni.