Egy élénk, életnagyságú tájban egy nyugodt figura áll a bőséges virágok között egy hatalmas kertben. A nő fehér ruhája éles kontrasztot alkot a zöld háttérrel, míg a sárga lágy ecsetvonások megvilágítják finom vonásait, miközben kölcsönhatásba lép a környező természettel. Ez a mű látszólagos nyugalmat sugall; a néző szinte hallhatja a levelek lágy zizegését és a természet szimfóniájának távoli zúgását.

Van Gogh mesterműve csillog a szélben hullámzó, vastag ecsetvonásokban, amelyek mozgást kölcsönöznek a jelenetnek. A kompozíció dinamikus játék a fény és árnyék között, a nő körül lévő virágok szinte táncolnak a szellőben. A gazdag színek, a húsos fehér és meleg földszínek használata vonzza a tekintetet, meghívva Önt, hogy mélyebben fedezze fel ezt a nyugodt virágszentélyt. Ez a mű, amelyet Van Gogh zűrzavaros, de mélyen kifejező időszakában festettek, felébreszti a szépséget és az emberi kapcsolatban rejlő alapvető törékenységet a természettel.