Ebben a lenyűgöző műalkotásban a néző egy olyan alakot lát, amely a franciaországi Camargue régió munkásainak életét képviseli, egy skromu tanúbizonysággal. A mű kompozíciója mély egyszerűséget ölel fel, mégis intenzív narratívát közvetít a gazdag texturális elemek által. A karakter uralja a vásznat, világos szövetekkel és sállal takarózva, ami a szerénysége, de mégis méltóságteljes megjelenését sugallja. Minden ecsetvonás felfedi Van Gogh mesterséges technikáját, spiralizálva a vonalakat, amelyek nemcsak a figura fizikai jelenlétét rögzítik, hanem a mozgás és energia érzését is megidézik, amely a lényegében összefonódik. A viselt kalap kissé megdőlni látszik, intim légkört és laza megjelenést kölcsönöz, mintha a néző véletlenül egy pillanatra rátenyerelt volna a paraszt életébe.

Van Gogh választása a tompa föld színekben, diszkrét, de taktikailag éppen kiemelő elemekkel felerősítve, átviszi a nézőt Camargue napfényes tájára. A világos és sötét közötti kölcsönhatás mélységét adja a műnek, lehetővé téve a paraszt öltözékének rusztikus részleteit, hogy mélyen rezonáljon a nézővel. E képábrázolásban érzelmi súly van jelen, a magány és kitartás keveréke, amely súg a kemény munkáról, a földdel való kapcsolatról és a kemény próbatételek közepette mindenképpen intenzív lélekről. Történelmileg ez a darab egy olyan időszakot tükröz, amikor Van Gogh vonzódott a munkásosztály életének ábrázolásához, fogva tartva lényegüket olyan empátiával és ügyességgel, mint a soha. Ez nem csupán egy portré; hanem fontos jele a művész utazásának, amely hangsúlyozza elkötelezettségét a humánus feltételek megértésére és örökre emelésére a művészet által.