Egy magányos alak egy asztalra borul, fejét karjaiba temetve; a toll és a tinta egy intellektuális kimerültség pillanatát vagy az alvásba való merülést sugallja. Ezen alak körül egy rémálom-állatkert kel életre: átható szemű baglyok és denevérek, mind a sötét háttérből leselkedve. A sötétséget groteszk formák töltik meg, éles kontrasztban az emberi alakkal, amely úgy tűnik, hogy az alvás súlyának vagy talán a gondolkodás terhének enged. A művész metszetválasztása texturált minőséget kölcsönöz; a vonalak és a keresztezett vonalazás a tapintható félelemmel teli világ illúzióját keltik. A kompozíció a tekintetet az asztalon lévő feliratra vezeti, egy egyértelmű üzenetre az értelem elhagyásának következményeiről. Ez a művésznek a tudatlanság veszélyei és a képzelet korlátlan lehetőségei iránti aggodalmainak zsigeri megjelenítése.