Ebben az élénk ábrázolásban három favágó látható munka közben, egy ritkás lombú, sűrű ágú fa körül, amely szinte karmolkának tűnik a nyugodt kék égbolt ellen. A központi alak élénk sárga mellényt és földszínű narancssárga kabátot visel, magabiztosan ül egy elágazó ágon, egy kézzel felemelve a fejszét – egy igazi erő és ipar ígéretét hordozó pózban. Határozott pillantása áthatja a vásznat, erős kapcsolatot teremtve a nézővel. Mellette egy fiatal, ing nélküli fiú, valamint egy visszafogottabb tónusú ruhát viselő alak gazdagítja a jelenetet, bevonva minket a munka ritmusába és a természet könyörtelen kihívásaihoz kötött emberek egységébe. A háttérben hegyvidék tárul elénk nyugodt ég alatt, éles kontrasztot teremtve az előtér dinamikus alakjaival.

A gazdag földszínek és a mesterséges fény-árnyék használatával a festmény plasztikusan mintázza az izmos formákat és a repedezett kérget – olyan textúrákat, melyeket szinte meg lehet érinteni. A ferde ágakból álló kompozíció élénk mozgást kelt, amely felfelé vezeti a tekintetet, ugyanakkor biztosan megköti a figurákat. Goya technikája életre kelti ezt a rusztikus jelenetet, ecsetvonások finoman olvadnak össze az égbolttal, egyensúlyozva a realizmus és a drámai hangulat között. Érzelmileg a műkifejezetten ellenállást és bajtársiasságot sugároz, felidézve egy korszakot, amikor a kézműves munka nemes mesterség és az emberi állóképesség bizonyítéka volt. A mű a 18. század végén született, és tükrözi a felvilágosodás értékeit – a kemény munkát, a természettel való kapcsolatot és a mindennapi munka méltóságát. A szerény munkásokat hősként emeli ki.