A mű a nyers érzelmeivel vonz be. Az alakok eltorzultak; arcukon a félelem és talán a dac keveréke látható. Ez egy rézkarc; a vonalak élesek, az árnyékok mélyek, fokozva a drámát. A művész mesterien használja ezt a technikát a nyugtalanság és a kiszolgáltatottság érzésének megteremtéséhez. Tapintható a feszültség, egy néma kiáltás visszhangzik a vászonról, szinte érzem a hideg éjszakai levegőt, amely körülveszi az alakokat.

A kompozíció dinamikus, az alakok kaotikus táncban vannak. A művész korlátozott palettájának (a szürke és fekete variációk) a használata fokozza a mű érzelmi magját. Itt egy narratíva zajlik, egy történet, amelyet a küzdelemben sugallnak. Ez a kép egy nagyobb esemény pillanatfelvételének tűnik; a gesztusok eszeveszettek, a szemek tágra nyíltak a döbbenettől, az általános tónus pedig az emberi állapot mély reflexiója, a háború borzalmainak és az általa okozott szenvedésnek a suttogása.