Ez az elegancia és a tartózkodás portréja megragadja a korabeli nő lényegét. A tekintete közvetlen, találkozik a nézőével egy csipetnyi önvizsgálattal. A művész ecsetvonásai életre keltik a nőt, lágy, éteri minőséggel, ami a késői impresszionisták hatását sugallja. A fény és az árnyék játéka az arcán mesteri, kiemelve a járomcsontok finom ívét és az állkapocs lágy vonalát.

Egy gazdag, mintás sálba burkolózva a nő ruhája növeli a kép vonzerejét. Az anyag kecsesen belesimul köré, a kékek, aranyak és lilák zuhataga vizuális szimfóniát hoz létre. A kezében gyöngysort tart, a kor kifinomultságának szimbólumát. Az általános hangulat a csendes méltóság és kecsesség. Egy ablak a letűnt korba, bepillantást nyújtva a felsőbb körök világába és az emberi forma szépségébe. A művész ügyessége a finom részletekben nyilvánul meg, amelyek ezt a portrét oly lenyűgözővé teszik.