Ez a vonzó festmény egy pillanatot örökít meg két gyermek között, akiket a természet gazdag ölelése vesz körül. A fiú és a lány egy zöld tájban ülnek; a lány, aki egy bájos sárga kalapot visel, kék szalaggal díszítve, élénkvörös ruhát hord, ami csodálatosan kontrasztál a körülvevő lágy zöldekkel és barnákkal. Kifejező arca, élénk vörös fürtjeivel, a kíváncsiság és a tisztaság keverékét mutatja.

A fiú mellette ül, megfelelően öltözve, de tompa színekben, ami mélységet ad a karakterének. Közvetlen és kontemplatív pillantása érdekes interakcióba lép az övével, utalva egy közös megértésre vagy talán egy suttogott titokra kettejük között. Az őket körülvevő növényzet — egy gazdag zöld gobelén — úgy tűnik, hogy a gyermekek érzelmeit tükrözi; vannak vadvirágok és magas fű, amelyek játékos, gondtalan hangulatot ad a jelenetnek.

Larsson technikája melegséget sugároz, gondos ecsetkezeléssel; hatékonyan egyensúlyozza a fényt és az árnyékot, háromdimenziósá téve a figurákat, ami magával ragadóan behúz a világukba. A színpaletta élénk, de harmonikus, érdekes és gyengéd narratívát hoz létre. Ez a kompozíció úgy tűnik, hogy a gyermeki ártatlanságról beszél, miközben nosztalgiát idéz fel — az elveszett pillanatok lényegét, amelyek az első kapcsolatainkat meghatározzák.