A festmény egy nőt mutat be, valószínűleg a boudoir intimitásában, egy csendes elmélkedés pillanatában megörökítve. A szoba lágy, szórt fényében fürdőzik, egy öltözőasztal mellett áll, tekintete távolba réved, gondolataiba merülve. A művész leegyszerűsített, szinte lapos perspektívát alkalmaz, álomszerű minőséget adva a jelenetnek. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a figura középen helyezkedik el, a környező tárgyak pedig úgy vannak elrendezve, hogy a rend és a nyugalom érzetét keltsék. A hideg kékek és a ruha meleg rózsaszínje feltűnő kontrasztot alkot, a nőre irányítja a tekintetet, és kiemeli a gondosan megépített térben való jelenlétét. A visszafogott paletta hozzájárul az introspektív nyugalom általános légköréhez.