A műalkotás egy tiszta ártatlanság pillanatát ragadja meg, egy fiatal lányt ábrázolva, aki puha szőke haját egy finom piros masnival díszíti. Az arckifejezése békés, szinte kontemplatív, ahogy lefelé néz, látszólag elmerülve a gondolataiban. A háttér egy meleg, gazdag barna, amely körülöleli a figuráját, nyugodt légkört teremtve, amely kiemeli a finom vonásait. Renoir ecsetkezelése laza, de célratörő; a púderejások harmonikusan vegyülnek, hogy egyfajta lágy és meleg érzést keltsenek a festményből. A világosruha gyengéden ellentétes a sötétebb háttérrel, így a figura a mű középpontjává válik.

Ez a gyönyörű portré bennünket a 19. század végének francia történelmi kontextusába vezet, ahol Renoir az impresszionista mozgalom központi alakja volt. Ez a festmény nem csak a művész fény és szín használatában való ügyességét tükrözi, hanem emlékeztet bennünket a gyermekkori gyengéd pillanatokra is. Az érzelmi mélység a lány fiatalos kifejezésében rejlik, amely nosztalgiát és örömet idéz elő. Érzékelhető kapcsolat van a néző és a lány között, amely szinte hív minket az ártatlanság világába, arra késztetve, hogy megálljunk, elmélkedjünk és értékeljünk a gyermekkor mulandó pillanatait.