Ez a bájos műalkotás az 18. századi londoni utcai jelenetet ragadja meg, középpontjában egy férfival, aki látszólag énekel vagy kiált, kezében egy kosárral, tele muffinokkal. Az élénk alak korabeli öltözékben, hosszú kabátban, háromszögletű kalapban és nadrágban határozottan lép egy vaskerítés előtt. Mögötte egy ablakon keresztül egy kifinomult belső tér látható, ahol három elegánsan öltözött nő és egy gyermek teázási rituáléban vesz részt; finom mozdulataik éles ellentétben állnak a külső kemény árussal. A művész kifejező ecsetvonásai és finom tinta aláfestései finom textúra- és tónuskontrasztokat hoznak létre, mélységet és narratívát adva a képnek.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza az utcai nyüzsgést és a családi intimebb légkört; a földes, tompa szürkés tónusok meleg színfoltokkal keverednek a férfi ruháján. Ez az összjáték érzelmi feszültséget kelt; érezni lehet a férfi energikus erőfeszítését és a teázási összejövetel nyugodt békéjét mögötte. Történelmi szempontból ez a mű nemcsak a georgiánus kori londoni mindennapokat tükrözi vissza, hanem kiemeli a társadalmi különbségeket is — a dolgozó osztály árus kiáltása kontrasztban áll a belül finom és védett világgal. A laza, de pontos technika arra hívja a nézőt, hogy közelebb lépjen, hallgassa meg, és képzelje el, hogyan keverednek a kiáltások a teáscsészék csengésével; egy időben megfagyott pillanat, amely mégis tele van történettel.