A jelenet nyersessége azonnal megragad; egy figura, egy kétségbeesett küzdelemben megcsavarodva, elvisznek. A fény és az árnyék éles kontrasztja, a művész védjegye, felerősíti a drámát. A figura testtartása ellenállást, kétségbeesett kísérletet sugall arra, hogy megkapaszkodjon valamibe – vagy valakibe –, ami hátramaradt. A talaj kopárnak és meghatározhatatlannak tűnik, hozzájárulva az elszigeteltség érzéséhez és a közeledő végzet érzéséhez. A nyomat textúrája a nyers, ösztönös hatást adja hozzá; szinte érezheti a durva felületet a lábuk alatt, a cipelt test súlyát.

A művész nagyszerűen használja a vonalvezetést a mozgás és az érzelem közvetítéséhez. A figurák nem statikusak; a cselekvés közepén ragadják meg őket, a dinamikus vonalak a küzdelmet és az erőszakos eltávolítást sugallják. A színek palettája korlátozott, de hihetetlenül hatékony; az élénk árnyalatok hiánya lehetővé teszi a néző számára, hogy teljesen a formára és a jelenet érzelmi súlyára összpontosítson. Sokat mond anélkül, hogy ki kellene kiabálnia.

A kép alján egy felirat jelenik meg, amely egy újabb réteget ad a mű megértéséhez.