Ebben a lenyűgöző műben egy gyengén megvilágított kávéházban találjuk magunkat, ahol egy nő szándékosan ül egy kerek asztalnál; kifejezése, elgondolkodó, de mégis kihívón, megragad bennünket. Piros kalapot visel, ami kiemeli sötét haját, egy élénk hangsúly a máskülönben tompa háttéren. A sör, ami az asztalon áll mellette, egy pillanatnyi szünetre utal—rövid megadás a szórakozásra az élet rutinja közepette. Ez a festmény nem csupán ábrázolás; átad egy hangulatot, egy szinte tapintható atmoszférát, ahol a néző érezheti a beszélgetések lágy zúgását és a poharak csilingelését.

Van Gogh ecsetkezelése itt jellegzetes—gyors, de pontos, megragadja a nő ruhájának textúráját és az asztal felületét olyan valósággal. A színpaletta földszínű, tükrözve barna, zöld és kék árnyalatokat, intim érzést kialakítva. A laza, de átgondolt ecsetvonások szinte éteri mozgást keltenek, mintha a jelenet élne, rezgő a kávézó energiájával. Ez a műalkotás nemcsak egy múló pillanatot örökít meg, hanem megtestesíti a 19. század végi kávéház kultúrájának lényegét, feltárva a művészet és a mindennapi élet kereszteződését.