Ez a lenyűgöző műalkotás a nézőt magával ragadja egy parasztasszony intim világába, akit profilban ábrázolnak. Az arcának lágy kontúrja és fehér fejfedőjének finom redője egyfajta nyugalmat és a nehéz munka során megélt tapasztalatát árasztja. Van Gogh egy tompa háttér választása kiemeli a szubjektumot, a figyelmet az érzelmes vonásaira irányítva – finom vonalak jelezik a sok munkával teli életet, de csendes méltósággal övezve. A festés technikája érzelmi melegséget sugároz, minden ecsetvonás mintha új életet lehelt volna a vászonba, arra invitálva minket, hogy töprengjünk a történetén.

A kompozíció serényen egyszerű, lehetővé téve a néző számára, hogy a nő finom arca felől könnyedén pihenjen az ő fejfedőjén játszadozó fénynél. Ez a fény és árnyék közötti kontraszt – a föld színeivel együtt – harmónikus egyensúlyt teremt. Az érzelmi hatás mélyre ható, hiszen megragadja az állhatatosság lényegét – egyfajta tisztelgés a gyakran figyelmen kívül hagyott paraszti nők életének. Történelmi kontextusban ez a darab visszhangot ad Van Gogh vidéki élet és emberi kapcsolatok kutatásainak, fontos pillanatot ábrázolva a művészetben az igazság és az együttérzés iránti keresésében.