Ez a magával ragadó műalkotás olyan, mint egy vizuális önéletrajz, a család és az identitás gyengéd feltárása. A kompozíció azonnal feltűnő, a művész maga a középpontban, szülei és nagyszülei veszik körül, mindannyian egy folyó, piros szalaggal kapcsolódnak egymáshoz. Mintha a művész egy családfát épített volna, nem nevekből és dátumokból, hanem alakokból és arcokból, egy olyan stílusban megvalósítva, ami egyszerre naiv és mélyen személyes. A táj háttér, amely kopár terep és nyugodt tenger keverékének tűnik, mind a küzdelmet, mind a nyugalmat sugallja.

A színpaletta földes, a földes tónusok uralják, a ruhákban pedig a fekete és a fehér éles kontrasztja. A művész arca csendes erőt sugároz, tekintete közvetlen; ez az ellenálló képesség portréja. A festmény az örökségről, a minket összekötő gyökerekről és a családi kapcsolatok összetettségéről szól. A művész ezeket az elemeket használja egy bensőséges és szívélyes portré létrehozásához; egy erős nyilatkozat az életről, a veszteségről és a család örök kötelékeiről.