A műalkotás egy megrendítő jelenetet ábrázol, melyet drámai alkonyati légkör leng át. Két alak látható egy elhagyatott temetőben, ahol a talaj egyenetlen, és sírkövekkel van tele. Az egyik alak, láthatóan fiatalabb, egy megdőlt sírkőre ül, lefelé néz, és egy koponyát tart, a halandóság szimbólumát. Ruházata komor, a melankolikus hangulatot tükrözi. A másik alak, aki áll, gazdagabb ruházatot visel, talán a leülő alak befelé fordulásának ellentéteként. A háttérben a naplemente meleg ragyogást vet, kiemelve az alakok formáit és arcát, míg az általános légkör a létezés mulandó természetének elmélkedését sugallja, talán szomorúsággal telve. A művész ügyes fény- és árnyékkezelése fokozza a jelenet érzelmi mélységét, a nézőt a csendes elmélkedés pillanatába vonja. A kompozíció, éles kontrasztjaival és a figurák egymás mellé helyezésével, erőteljesen megindító.