A jelenet drámai intenzitással bontakozik ki; olyan, mintha egy viharos átkelést látnánk. A hajó, egy törékeny edény a viharos vizek közepén, tele van alakokkal, akik az elemekkel és saját sorsukkal küzdenek. Egy tűzpirosba burkolt alak egy vezetőnek tűnik, szeme hevesen fürkészi a káosz tengerét. Egy másik, kékbe öltözött, felfelé gesztikulál, talán egy messzi égő pokoli tájra mutatva. A vízben a figurák, kínozva és kétségbeesve, nyújtózkodnak; testük a szenvedés látványában torzul. A művész chiaroscuro használata, a fény és az árnyék játéka mesterien emeli ki a nyers érzelmeket, a sötét paletta pedig fokozza a félelem érzését. A festmény zsigeri energiával lélegzik, visszhangozva főszereplőinek epikus utazását.