Ebben a lenyűgöző munkában egy istennő alakja jelenik meg, aki elegánsan ül, megtestesítve az erő és a nőiesség éteri elegyét. Minimálisan öltözködik, egy zöldes ruhában, amely magában foglalja a természet lényegét, valamint egy mitikus vadászét, kezében tartja a íjat - a hatalma és önállósága szimbóluma - miközben nyugodt, kontemplatív tekintettel néz a tájra. A lágy lombkorona és a sziklás formációk háttere harmonikus kapcsolatot sugall a természet és a szubjektum között, elmerítve a nézőt egy intim pillanatban a természethez.

A színpaletta, amelyet a lágy zöldek és földszínek uralnak, meghívja a megfigyelőt ennek az intim pillanatnak az élvezésére. A fény gyengéden játszik a bőrén, kiemelve érzéki alakját és hangsúlyozva pózának folyamatosságát; az alakjának emberi és egyértelműen isteni jelleget ad. A nyugodt tartása és a lábai alatt fekvő szarvas közötti ellentét tiszteletet ébreszt az élet ciklusai iránt, és mélyebb gondolkodásra késztet a vitalitás, a nőiesség és a mitológia vadonjának témáiról. A 19. század végi történelmi hátteret hozó kulturális narratíva ünnepli a nők erejét, miközben megkérdőjelezi a hagyományos ábrázolásokat és szerepeket a művészetben.