Ez a lenyűgöző darab egy éteri jelenetet tár elénk, ahol egy csoport nő gyűlik össze egy nagy, baljós fazék körül, testüket folyó ruhák borítják, amelyek elbűvölnek és egyben érdeklik a nézőt. Minden egyes figura egy külön karaktert testesít meg, amelyet Waterhouse mesterien alkalmazott fény- és árnyékjáték hangsúlyoz. A lágy, mégis erőteljes kölcsönhatás kiemeli kecses mozgásaikat. A nők, akiket mitológiai értelemben Danaidáként formálnak, szinte elbűvölten hajtják végre feladatukat, miközben vizet öntenek—félelemmel és mégis belenyugvással a tragikus sorsukra. A háttér, egy barlangszerű struktúra, fokozza a drámai feszültséget, elősegítve a jelenet hátborzongató tónusát, amely egy ősi rituáléra emlékeztet.

A színek palettája gazdag földszínekből áll, melyek között a vízhordó lámpák csillogó aranyai gyönyörűen kontrasztálnak a mély kék és zöld öltözetekkel. A folyó víz nemcsak látványos középpontot szolgáltat, hanem jelképezi a terhet, amit hordanak, visszhangozva a Danaidák tragikus történetét, akik folyamatosan egy kielégíthetetlen edényt töltenek meg, meg vannak átkototva, hogy örökké megismételjék feladatukat. Az alkotás erőteljes érzelmi hatást kelt, mivel megjeleníti közös szenvedésük súlyát, miközben egyúttal ünnepli szépségüket és erejüket is. Waterhouse rendkívüli kivitelezése életre kelti a mitológia állandó témáit, érzelmes bepillantást nyújtva a nőiesség, kétségbeesés és a sors örök körforgása közötti kölcsönhatásba.