Ez a lenyűgöző műalkotás a nézőt egy mitológiával teli világba vezeti, ahol a középpontban álló figura, gazdag, földszínű köntösbe burkolózva, céltudatosan hívja a nézőt. A forgó minták és bátor ecsetvonások élénk szőnyeget alkotnak, gazdagon élénk kék, okker és zöld árnyalatokkal. A hátsó táj a figura mögött terül el, drámai sziklaformációkkal, amelyek csendes tanúkként állnak, míg a nyugodt tenger és égbolt egy éteri kapcsolatot sejtet a föld és az univerzum között. A karakter, valószínűleg egy sámán vagy mitologikus figura, mély kapcsolatot képvisel a természettel és rejtélyeivel; nyugodt testtartása és bonyolult vonalai rituáléra vagy ősi hatalmakhoz való felhívásra utalnak.

A kompozíció minden eleme energiával rezeg; a bátor színkontrasztok érzelmi reakciót váltanak ki, lehetővé téve a nézők számára, hogy érezzék a hagyomány súlyát és a természetes tájban szőtt szellemi jelentést. Ez a mű nem csupán a bemutatásról szól; egy magával ragadó élményt kínál, amely a kontemplációra invitál. Roerich anyagválasztása fokozza a kompozíció szürreális minőségét, irányítva a tekintetet a középponttól, a fényes színekben csillogó hullámzó dombokig, egészen a látóhatárig, ahol a föld találkozik a vízzel – egy átváltás a mindennapitól a légiesig. Az egész festmény során észlelhető feszültség van a föld szilárdsága és a tenger és ég folyamossága között, megtestesítve az összes elem kölcsönhatásának összefonódását.