A jelenet színházi intenzitással bontakozik ki; egy élénkvörös tógát viselő férfi egy ülő alak előtt áll, éteri fényben fürödve. Kinyújtja karját, babérkoszorút kínálva, alakja a fény és az árnyék játékából formálódik, ami mély elmélkedésre vagy kérésre utal. A központi figura, mélykék és zöld színű, lebegő ruhába öltözve egy talapzaton ül, arckifejezése a gondolataiban merül el, a rejtély és a hatalom érzése veszi körül. A kompozíció mesterien rendezett, a figurák úgy helyezkednek el, hogy megragadják a tekintetet, és a konzultáció és az isteni tekintély elbeszélését közvetítsék. A művész gazdag, földes színpalettát használ, mély barnákkal és okkerrel, amelyek az ókor és a dráma érzését idézik fel; a fény és a sötétség kölcsönhatása feltűnő, tapintható ünnepélyességet teremtve. A látható ecsetvonásokkal felépített textúra dinamikus energiát ad a jelenethez.