A jelenet egy napsütötte réten bontakozik ki, ahol egy nő, látszólag békében, a magas fű zöld ölelésében pihen. A művész mesterien ragadja meg a fény és árnyék játékát, a nap melege simogatja a nő alakját, és lágy árnyékokat vet a füves területre. Ruházata, egy sötét blúz és egy világoskék szoknya, gyönyörűen kontrasztban áll az élénk zölddel, olyan vizuális harmóniát teremtve, amely egyszerre megnyugtató és magával ragadó. Egy közeli kecske egy kis pásztori varázst ad hozzá.

A ecsetvonások lazák és kifejezőek, a impresszionista stílusra jellemzőek, a közvetlenség és a mozgás érzetét keltik. A művész színkezelése figyelemre méltó; a fűben lévő zöld különböző árnyalatai, a ruhákon a lágy kékek és feketék mind együtt dolgoznak, hogy a vidéki élet nyugalma és egyszerű örömei iránti érzést keltsenek. Ez a festmény a művész azon képességéről szól, hogy megragadja egy pillanat lényegét, a mindennapi létezés egy múló pillantását, amelyet olyan módon jelenítenek meg, amely egyszerre személyes és egyetemes.