Ebben a szép műben a nézőt egy csendes szobába vonják, ahol egy fiatal lány békésen alszik, finom vonásait egy lágy fény világítja meg. A fehér ágynemű összetett textúrái lenyűgöző kontrasztot alkotnak a jelenet komolyságával, nyugalmat árasztva. Mellette egy figura — talán egy gondozó vagy nővér — megjeleníti a csendes odaadást, finom mozdulatai a varrás aktusának megörökítése révén még inkább a családi szférába ágyazzák ezt a táblát.

A színpaletta, amelyet hideg kékek és puha fehérek uralnak, nyugodt légkört teremt, míg az alvó lány kezében tartott virágok pasztell színeinek érintése életerőt ad a kompozíciónak. Millais mestersége itt élénken megmutatkozik, nemcsak a szövetre és formára fordított gondos figyelemben, hanem az ártatlanság és gondoskodás közötti interakció révén közvetített emocionális mélységben is. Ez a darab történeti értelemben rezeg; bepillantást nyújt a viktoriánus nőiesség ideáljaiba, elkapva mind a fiatalság törékenységét, mind az anyaság szellemiségét. Csendjében sokat mond—megható emlékeztető a mindennapi élet gyengéd szépségéről.