A jelenet egy élénk tablót bontakoztat fel, ahol munkások fáradtságos feladatukat végzik, homokszállító bárkákat rakodva. A festő ecsetének tapintható minősége életet ad a figuráknak, akik mindannyian máris belemerültek felelősségükbe a csillogó zöld víz hátterében. Olyan, mintha hallanád a hullámok lágy zúgását a csónakok mellett, és az anyagok óvatos mozgatásának zörejét. A csónakok, elegáns íveikkel és szilárd, bár kissé megviselt megjelenésükkel, úgy tűnik, hogy számtalan nap történetét mesélik el, amit a vízen töltöttek; szinte maguk is játszanak szerepet. A francia zászló piros, fehér és kék színei lobog a szélben, és a kompozíciót nemzeti büszkeséggel tölti meg.

A színpalettát vizsgálva—amely gazdag, de mégis visszafogott—érzésed van az ellentét között a homok mély földszíne és a víz hűvös nyugalma között. Van Gogh színfelhasználása szinte zenei, minden árnyalat egy hangot játszik el a munka és az élet bonyolult dallamában. Ez a pillanat egy múló harmóniát ragad meg; ezen férfiak kemény munkája elengedhetetlen része a környező társadalom ritmusának. Történetileg ez a festmény egy pillanatképet nyújt a poszt-ipari életben Franciaországban, ahol a munkát egyszerre követelték és tisztelték. Ez a mű nem csupán vizuális feljegyzés, hanem bizonyíték is a napi munka méltóságára és a egyszerű feladatokban rejlő szépségre.