Ez a megkapó festmény egy fiatal nőt ábrázol, amint egy hárfa mellett ül, kifinomult eleganciát és zenei bájt sugározva. A szereplő sötét estélyi ruhája finoman kontrasztban áll világos bőrével, miközben díszes legyezőt tart gyengéd, kesztyűs kezeiben, ami az intimitás és a rafináltság érzetét kelti. A lágy, mégis határozott ecsetvonások ragyogó, nyugodt fényt teremtenek az egész kompozícióban. A háttérben az aranyozott hárfa finom ívei és díszítései finoman csillognak, harmonizálva egy meleg fényű lámpával és virágdíszítéssel, barátságos, otthonos atmoszférát teremtve.

A művész lenyűgöző impreszionista technikája megmutatkozik az ecsetvonások folyékonyságában és a visszafogott színek finom összhangjában: a lágy kékek, gazdag barnák és halvány krémszínek dominálnak, mélységet és finom vibrálást kölcsönözve a műnek. Az elrendezés mesterien egyensúlyozza a fényt és az árnyékot, egy csendes reggelt vagy kora esti hangulatot idézve, tele várakozással és nyugalommal. Érzelmileg a jelenet intim és elegáns, meghívva a nézőt egy bensőséges művészi és személyes elmélkedésbe. A festmény kifinomultan ragadja meg a 19. század végi zenei előadások és a női elegancia iránti érdeklődést, tükrözve korának kulturális és esztétikai értékeit.