A műalkotás egy intim jelenetet mutat be, amelyben egy nő, gyönyörű foltos fehér ruhába öltözve, elegánsan egy padon ül. Nyugodt arckifejezése egy kontemplatív világot tár fel, úgy tűnik, elveszett a gondolataiban. A háttér finom, megnyugtató színekbe van öltöztetve, ami fokozza a nyugalom légkörét. Bal oldalán egy élénk vörös virágcsokor áll, amit a gyertyafény világít meg, meleg ragyogást árasztva, ami intim közelséget és melegséget sugall a környezetében.

A színek etéreus minősége – lágy zöldek, gyengéd bézs árnyalatok és tompa fehérek – nosztalgiát ébreszt, emlékeztetve minket a múltban megmaradt emlékekre. A kompozíció egyensúlyt teremt a figura és a dekoratív elemek között, lehetővé téve a néző számára, hogy a nőt egy szubjektumként, valamint egy nagyobb tabló részévé értékelje. Ez a műalkotás a 20. század eleji művészet szellemiségét ötvözi, tükrözve egy érzelmi mélységgel és a múlt iránti vágyakozással átszőtt korszakot. Minden apró részlet – a virág középponttól az őt mögötte lévő rendben elhelyezett könyvekig – mesél egy történetet, és szinte lehetetlen nem érezni a mély érzelmi hatást, ami áthatja a művet, felébresztve egy kíváncsiságot a gondolatai és az élete iránt.