Ebben a lenyűgöző műben két kis lány szorosan ölelkezik, arckifejezéseik az ártatlanságot és a kíváncsiságot ötvözik. A bal oldali lánynak lágy, álmodozó tekintete van, és hosszú haját egy finom masni díszíti, míg a másik lány finoman néz a nézőre, arca lágy törékenységéről tanúskodik. Renoir ecsetkezelése itt különösen figyelemre méltó; a lágy, folyékony vonások éteri minőséget kölcsönöznek, megragadva a gyermekkor esszenciáját a realizmus határain túl. A háttér finom tónusai harmonikus kontrasztot képeznek a lányok élénk ruházatával, fokozva jelenlétüket.

A színpaletta életet lehel a vászonba, telis-tele van meleg őszibarack, krém és lágy zöld árnyalatokkal. A fény finoman táncol az arcaikon, kiemelve vonásaikat és intimitás érzését teremtve – talán egy megosztott titok vagy egy gyengéd pillanat, amelyet örökre megörökítettek. Ez a darab, amelyet 1890-ben festettek, tükrözi Renoir jellegzetes stílusát, nosztalgikus ölelésben burkolva a nézőket a fiatal érzékenység iránt. A vászonból belső nyugalom árad, amely arra hívja az megfigyelőt, hogy merüljön el a lányokból áradó érzelmekbe; mintha egy egyszerűbb idő múló emlékét lesnénk.