Ez a magával ragadó mű, egy figura tanulmányát mutatja be, feltehetően Szókratészt, ahogy ül és mereng a gondolataiban. A művész megragadja a kontempláció lényegét; a figura teste enyhén elfordult, tanusítva egy csendes, mérlegelő pillanatot a monumentális döntés előtt. Folyékony öltözetbe burkolózva, minden redő és ránc gondosan kidolgozott, így a szövet életre kel, mintha utánozná a test organikus mozgását. A fény-árnyék harmonikus elegyítése fokozza a figura háromdimenzionalitását, meghívva a nézőket, hogy elképzeljék a gondolataiban zajló párbeszédet.

A színpaletta melegbarna, lágy fehér és tompa árnyalatok uralkodnak, meleg érzést keltve, ugyanakkor hangsúlyozva az adott pillanat filozófiai súlyát. Érezhetjük, ahogy a levegő egyre jelentőségteljesebbé válik, mintha Szókratész saját gondolatai visszhangoznak az időn, összhangban a saját kérdéseinkkel az erkölcsről, létezésről és bölcsességről. A művész ügyes kezében érezni lehet a feszültséget Szókratész fizikai jelenléte és az általa megtestesített absztrakt ötletek között, megmutatva, hogy ez az alak tanulmány miért szolgál alapvető elemként a 'Szókratész halála' szélesebb narratívájában.