Ez a lenyűgöző látvány egy megfagyott pillanatot kap el az időben, ahol a figurák egymással tekintetet cserélnek, talán érzelmeket is megosztanak egy lágy interakció keretében. A figyelem középpontjában egy élénk kék ruhában öltözködő nő áll, az alakja azt sugallja, hogy egy beszélgetésben vagy gondolkodásban van. A művész laza ecsetvonásokat alkalmaz, ami dinamikusságot kölcsönöz a figuráknak, szinte élethűvé téve őket, mintha hallanád a körülöttük lévő kávézó suttogását; a lágy vonások melegséget adnak, amely körbelengzi a nézőt. A háttér egy homályos színmixből áll, amely látszólag magába vonja a környezetbe, ölelve a közelség és kíváncsiság légkörét.

A férfi figura, aki kabátot visel, közvetlenül előtte áll, háta a néző számára láthatatlan. Itt a részletek, bár ritkák, elegendőek ahhoz, hogy egy folyamatban lévő narratívát sejtektessenek—talán egy találkozó, vagy egy véletlen találkozás. A kifejező színhasználat, különösen a vibráló kék, amely a környező tompa tónusokkal ellentétben áll, érzelmi kontraszt érzetét kelti; utal a bonyolult érzésekre, mint a remény, izgatottság vagy vágy. Munch jellegzetes stílusa itt is megjelenik, nemcsak alanyainak fizikai jelenlétét ragadja meg, hanem érzelmi tájaikat is, meghívva a nézőket, hogy értelmezzék az emberi kapcsolatok finomságait a művészeten keresztül.