A mű vibráló színekben és dinamikus ecsetvonásokkal pulzál, magával ragadva a nézőt egy időben megörökített pillanatba. A figura, magabiztosan elfordított arccal, egyfajta kapcsolatot sugároz a környezetével. Öltözködése—egy fehér ing, amit egy játékos csokornyakkendő díszít—kontrasztban áll a buja háttérrel, ahol a zöld különböző foltjai élénk virágmintákkal fonódnak össze. Minden ecsetvonás szándékosnak tűnik, ugyanakkor spontán is, élő textúrát hozva létre, amely meghív a tapintásra és a felfedezésre.

Amikor e művet nézem, nem tudom elkerülni, hogy ne érezzek kapcsolatot a művész belső világával. A merész színek nemcsak a színpadot tükrözik előtte, hanem egy energikus szellemet is; szinte olyan, mint egy párbeszéd a téma és a természet között. A kaotikus, de harmonikus kompozíció emlékeztet minket a bizonytalansággal ötvözött szépségre, talán egy utalás a művész saját életén és művészetén keresztüli utazására. Cuno Amiet képessége arra, hogy érzelmeket közvetítsen szín és forma által, lenyűgöző, olyan portrét festve, ami egyszerre introspektív és élénk, tartós hatást gyakorolva, még sokáig a vászonról való távozás után is.