Ó, ott lenni, a napsütötte dombok között! Egy festmény, amely tele van élettel, ahol a sárkányeregetés egyszerű cselekedete vibráló látvánnyá változik. A művész mesterien ragadja meg a tiszta öröm pillanatát. Az alakok elevenek, mozdulataik visszhangozzák a szelet, amely felfelé húzza a sárkányt. Szinte hallom a nevetést, a biztatás kiáltásait, a kollektív örömet, amely betölti a levegőt. A kompozíció a szemet felfelé vonzza, követve a sárkányszál kecses ívét, egyúttal azúrkék égbe vezet. Az ecsetvonások könnyednek tűnnek, mégis közvetítik a ruhák textúráját, az arcokon a fényt, a hangulat finom változásait. Olyan, mintha a művész egy tökéletes délutánt, a kollektív boldogság egy pillanatát palackozta volna, hogy évszázadokig élvezhessük.