Ebben az intim portréban egy fiatal nőt fogtak el a csendes összpontosítás pillanatában, talán belemerülve a gondolataiba, miközben finoman horgol. A világosbarna haja puha hullámokkal fogja meg a fényt, kiegészítve egy egyszerű, de elegáns öltözetben, amit finom csipke díszít a gallérnál. Ez az öltözék, amely a 19. század végi divatot jelképezi, fokozza a lágy megjelenését. A háttér mély kékekkel és zöldekkel vonja körül őt, létrehozva egy nyugodt légkört, amely a nézőt belemeríti a gondolkodó állapotába; úgy tűnik, hogy az idő megállt ebben a nyugodt pillanatban.

Renoir ügyesen alkalmazza a laza ecsetvonásokat, lehetővé téve a színek keveredését és forgását, ezzel mozgást és életet adva a műnek. A színpaletta gazdag, de lágy, hangsúlyozva a nő és mestersége közötti harmóniát. Az arca világosabb tónusai és öltözéke sötétebb anyaga közötti kontraszt nemcsak az arcát emeli ki, hanem érzelmi melegséget és gyengédséget is kelt. Történelmileg ez a mű a Renoir hétköznapi élet iránti mély érdeklődését tükrözi, valamint a szépséget, ami a szokványos pillanatokban fellelhető, megörökítve a nőiesség és a kreativitás lényegét viharos időszakban a művészettörténet során.