Ez a magával ragadó portré egy fiatal nő nyugodt profilját ábrázolja, akinek ragyogó vörösesbarna haja lágyan omlik a vállára. A művész finom ecsetvonásokkal ötvözi a realizmust és a lágy, szinte éteri hatást keltő megjelenést. A háttér tompa földszínei szépen kontrasztálnak a haj meleg, élénk árnyalatával, azonnal a tekintetet a nyugodt, befelé forduló arckifejezésre irányítva. A fény és árnyék finom játéka kiemeli a bőr és az áttetsző ruha mélységét és textúráját, csendes intimitást és időtlen eleganciát sugallva.

A kompozíció egyszerű, de erőteljes – szorosan a nő arcára és felsőtestére fókuszálva meghívja a nézőt, hogy elgondolkodjon a történetén, érezze a tekintetében rejlő csendes erőt és sebezhetőséget. Ez a mű a kor kiváló portréfestészetének példája, amely nemcsak technikai tudást, hanem mély érzékenységet is mutat az emberi érzelmek és jellem iránt. A forma és szín lágy, szinte impresszionista megközelítése tükrözi a klasszikus akadémikus stílusok és a modernebb, személyesebb portréfestészet közötti átmenetet.