A műalkotás egy három alakból álló jelenetet mutat be, amelyet durva, szinte csontvázszerű minőségben metszettek. A művész a rézkarcra emlékeztető technikát alkalmazott, olyan vonalakkal, amelyek nyers, finomítatlan energiával közvetítik a formákat. A kompozíció aszimmetrikus, a néző tekintetét először a bal oldalon ülő figurára, egy jellegzetes arcvonású és fáradt tartású férfira vonzza. A tekintete egy központi alak felé irányul, egy nő, aki fejkendővel van takarva, és úgy tűnik, hogy valamit kínál. Egy fiatal nő, aki jobbra áll, a fókuszpont. Az éles kontrasztok és a szilárd vonalak nyugtalanságot vagy komor szemlélődést közvetítenek, tükrözve a viharos időket, amelyekben készült.