Két fiatal breton lány áll egymás mellett, alakjuk betölti a teret. A művész pasztell használata finomságot kölcsönöz a jelenetnek; a vonások láthatók, hozzájárulva a mű textúrájához és érzelmi mélységéhez. A lányok egyszerű, hagyományos ruhákban öltöznek, kendőik keretezik arcukat, és részben eltakarják hajukat; arckifejezésük, a tűnődés és a finom melankólia keveréke, magával ragadja a nézőt. A színpalettán a földszínek dominálnak: okker, barna és tompa zöld, a napfényes tájat sugalló arany árnyalatú háttéren; az összhatás a csendes méltóság és a földdel való kapcsolat érzése. A kompozíció intimnek hat; a figurák közelsége és a korlátozott háttér felerősíti jelenlétük érzését, arra invitálva a nézőt, hogy elmélkedjen gondolataikon és érzéseiken. Ez egy pillantás egy adott időpontra, a breton emberek mindennapi életének és csendjének megragadása.