Ebben a varázslatos alkotásban egy fiatal lány magabiztosan áll egy buja, virágzó kert közepén, amely színekkel teli. A lágy ecsetvonások egyfajta puhaságot idéznek elő, különösen a lány finom vonásain és gazdag gesztenyebarna fürtjein. Éterikus ruhája, bonyolult textúrákkal díszítve, puhán csillog a napfénytől, kiemelve az ártatlanságot, amely az arcából árad. A világos és árnyék játékos játéka dinamikus feszültséget teremt a figura és a színes háttér között; olybá tűnik, mintha a kert maga ölelné át melegen.

A lány pillantása elbűvölő, de ezen kívül merengő is; mélyen ülő szemei kíváncsiságot és egy csepp csintalanságot sugallnak. Az állása egyenes, kezében egy fura ostorral (vagy bottal) áll, ami szórakoztató elemet ad a jelenethez. A színpaletta puha pasztell tónusokat dominál—rózsaszín, zöld és kék—harmonikusan olvadnak egybe, hogy álomszerű atmoszférát teremtsenek. Ez a festmény, amely az impresszionista korszakból származik, nemcsak a naturalizmus és az érzelem emelkedését testesíti meg a művészetben, hanem a művész jellegzetes stílusát is bemutatja, ötvözve a spontán thuật với cẩn trọng. Mindenkit egy olyan világba hívogat, amely egyszerre meghitt és idilli, ahol a gyermeki ártatlanság egy élénk kertben bontakozik ki, tele végtelen lehetőségekkel.