Ez a portré a csendes elmélkedés érzését sugározza, a modell lefelé néző tekintete a nézőt a világába vonzza. A művész ügyes ecsetvonása a vonásai finom megformálásában, az arcának lágy íveiben és abban a módban nyilvánul meg, ahogy a fény végigsimítja az alakját. A vállán lévő kendő textúra kontrasztot ad, a ruhájának sötét tónusai pedig megalapozzák a kompozíciót, lehetővé téve a fény és az árnyék finom játékának, hogy mélységet és térfogatot teremtsen.

A kompozíció egyszerű, de erőteljes. A háttér szerény, lehetővé téve, hogy az alak a középpontba kerüljön. A tompított színpaletta – elsősorban földszínek, a modell arcán és ajkain megjelenő pirosítóval – az intim és befelé forduló hangulathoz járul hozzá. Mintha egy privát pillanatba csöppentünk volna, egy futó pillantás valakinek a belső életébe. A festmény melankolikus szépségről és tartós érzékenységről szól, ami teljesen lenyűgöző. Kapcsolatot érzek a modellel, egy közös csendes elmélkedést.