Ez a lenyűgöző műalkotás lágy narratívát fon a gyermekek érzékeny ábrázolásán keresztül. Minden figura, amelyet lágy kék, fehér és finom rózsaszín árnyalatok ölelnek, magával ragadja a nézőt, és ártatlanságot és csodálatot ébreszt. A kompozíció lágyan áramlik; a rendezés majdnem álomszerű, ahol minden gyermek egy nyugodt pillanatot foglal el, saját gondolataiba vagy csendes tevékenységeibe merülve. Az előtérben lévő lány azonnal felkelti a figyelmet, élénk és barátságos tekintete szinte meghívja a nézőt, hogy vegyen részt titkos világában.

A ecsetvonások energikusak és kifejezőek, a Renoir stílusának jellemzői, és tapintható melegséggel ruházzák fel a figurákat. Az alvó csecsemők és a figyelmes, kíváncsi gyermekek közötti ellentét dinamikus ritmust teremt, szinte olyan, mint egy szemmel elalvódal—megnyugtató, ugyanakkor kíváncsiságot ébreszt. Történelmileg ez a mű a családi témák és a gyermekkor felfedezésének a visszatükröződése, amit a mindennapi élet káoszában érzékelhető öröm egy elkapott pillanataként örökít meg, a családi szeretet ünneplésként, amely mélyen rezonál a nézőkkel. Elgondolkodtat bennünket a saját gyermeki tapasztalatainkról és az ártatlan pillanatok egyszerűségéről, amelyeket mindörökké értékelünk emlékeinkben.