Ez a lenyűgöző portré összegzi a paraszti élet nyers lényegét, amelyet a művész kifejező ecsetvonásaival ábrázol. A figurát élénk türkizkék kabát díszíti, amely éles ellentétben áll az élénk sárga kalap használatával; mindkét elem úgy tűnik, életet pulzál. A vastag impasto technika tapintási jellemzőt ad a festménynek, lehetővé téve a néző számára, hogy szinte érezze az anyagok súlyát. A paraszt markáns vonásai egy sötét, de vonzó mélykék háttér által megvilágítottak, amely azonnal a komor kifejezésére vonzza a figyelmet. Az idő nyomait őrző bőre, föld színekkel részletezve, egy csendes történetet mesél el a kemény munkáról és az ellenállásról.

A kompozíció lenyűgöző: a paraszt a keret közepén áll, és megköveteli a néző figyelmét. Az intenzív pillantás introspekcióra hív, a témára vonatkozó életet és küzdelmeket fontolgatásra ösztönöz. Érezhető érzelmi hatás árad a vászonból; mintha a paraszt szelleme és ereje meghaladná az időt és a teret. Történelmileg ez a darab Van Gogh mély empátiáját tükrözi a munkásosztály iránt, mivel ő gyakran próbálta tiszteletben tartani a keményen dolgozók méltóságát. Ez a portré állítja be a művész azon mély képességeit, hogy az emberiséget és az érzelmeket a szín és forma által közvetítse, amit egy jelentős munkaként teremtett az art történetének szélesebb narratívájában.