Ez a kifejező portré megragadja egy fiatal lány finom ártatlanságát, tekintete egyszerre elmélkedő és kissé távolságtartó. A művész lágy, szinte éteri ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek harmonikusan olvadnak össze a meleg, tompított háttérrel, álomszerű atmoszférát teremtve. A lány laza fürtjei gyengéden hullanak vállaira, fehér, enyhén vállat szabadon hagyó ruhája pedig fokozza a megjelenített gyengéd sebezhetőséget.

A színpaletta harmonikus földszínek keveréke — aranysárga, tompított zöld és lágy barna — amelyek nyugodt, bensőséges hangulatot idéznek elő. A kompozíció először a lány arcára irányítja a figyelmet, majd finoman vezeti a tekintetet a kezéhez, amely mintha ruháját szorítaná szégyenlősség vagy befelé fordulás gesztusaként. A fény és árnyék finom játéka kiemeli az arc lágy vonásait, így a festmény élőnek, mégis nyugodtnak hat. Időtlen minőséget hordoz, egy múló fiatalsági pillanatot és csendes elmélkedést ragad meg, meghívva minket, hogy időzzünk a világában.