Ebben a színes kompozícióban a magas ciprusfák uralják a hátteret, forgó formáik megragadják a tekintetet, és kellemes párbeszédbe vonnak minket a természettel. A zöld árnyalatok összefonódnak, szenvedélyes táncot adva a textúráknak, amelyek megérintésre csábítanak. Ebben a buja vegetációban két női alak, elegánsan öltözve, mintha a flórából merülnének fel, ötvözik jelenlétüket a környező szépséggel. Szinte hallani lehet a levelek között susogó szél hangját, amely lágy, dallamos háttérzenét ad a színtérnek.

A színek sötét zöldek és világosabb árnyalatok között inognak, zökkenőmentesen váltva az alul lévő mező életerejéről a felett lévő viharos égre. Van Gogh ecsetvonásai, vastagok és kifejezők, életet lehelnek a tájba, egy érzelmekkel és mozgással teli világot sejtetve. Ez a darab, amelyet 1889 nyarán festettek, tükrözi Van Gogh intenzív érzelmi állapotát és színek kísérletezését; valóban, a nézőt egy nyugodt pillanatába vonja a káosz közepette. Megörökíti a természet mély kapcsolatát—egy vágyat, amely a figurák testtartásában tükröződik, miközben ott állnak, készen arra, hogy átöleljék a körülöttük lévő szépséget.