Ezt a portrét szemlélve befelé fordulást érzek, szinte csendes melankóliát. A központi alakot merész ecsetvonásokkal és feltűnő kék, sárga és piros palettával jelenítették meg, azonnal magára vonzza a tekintetet. Van egy nyers intenzitás a tekintetében, egy mélység, amely egy belső utazásra utal. Mögötte éteri alakok, talán allegorikusak, a rejtélyesség érzetét keltik.

A kompozíció figyelemre méltó; a művész mesterien használja a figurákat és a hátteret, hogy olyan jelenetet hozzon létre, amely egyszerre idézi a meghittség érzését és a szürrealizmus egy kis érintését. A fény és az árnyék játéka tovább hangsúlyozza a mű érzelmi súlyát. A finom részletek, az ecsetvonások textúrája, a színek keveredésének módja mind hozzájárulnak a nyugtalanság érzéséhez, mintha egy elfeledett álomba pillantanánk. Mintha a művész egy múló pillanatot, a lélek egy pillantását ragadta volna meg.