Ebben a figyelemre méltó festményben egy történelmileg jelentős pillanat bontakozik ki — egy feszültséggel teli, élénk jelenet, amely a Badzaz erőd védelmét ábrázolja a tumultuózus 1877-es konfliktus során. A kompozíció a néző tekintetét a vár falain keresztül vezeti, ahol a katonák eltökélten és ellenállóan állnak a nyomás alatt, testtartásuk a harc intenzitását közvetíti. Minden figura lenyűgöző részletgazdagsággal van ábrázolva, az egyenruhák textúrái és a durva környezet tapintható, szinte lehetővé téve, hogy hallhassuk a távoli harc zörejét — lövések, kiáltások és a kétségbeesett túlélés hangjai.

A színpaletta túlnyomórészt földszínekből áll, lágy barna és szürke árnyalatokkal, amelyek drámaian kontrasztálnak a rózsás kék éggel és a távoli hegyekkel. Ezek az árnyalatok súlyos érzést hívnak elő, megerősítve a nézőt egy történelmileg jelentős pillanatban. Lagorio technikája mesteri módon mutatja be a fény használatát; mélységet teremt, ami a jelenetet élővé teszi. A pillanat feszültsége kézzelfogható; szinte érezni lehet a katonák légzését, látni lehet az izgalmat karjaikban, miközben felkészülnek a földjük védelmére. Történelmileg ez a mű örökíti meg a fontos eseményt az orosz-török háború alatt, amikor ezeknek a katonáknak az elszántsága és bátorsága a nemzeti büszkeség és autonómia nagyobb küzdelmeinek szimbólumává vált, csodálatot és reflektálást keltve az elsöprő nehézségek közepette történő áldozatról.