Ez a műalkotás egy hagyományos halászhajó lenyűgöző portréját jeleníti meg, amelynek vitorlái a szélben felfúvódnak, elegánsan szelik át a kék vizet. Az itt alkalmazott technikák a művész ügyességét mutatják be a fény és a mozgás textúráinak megragadásában. A lebegő, de szándékos ecsetvonások élénk színjátékot hoznak létre: a hajó élénk vöröse gyönyörűen ellentétben áll a vízen csillogó visszatükröződésekkel, életérzést és dinamizmust váltva ki. A hajó könnyedén simán csúszik, a tenger ölelt élet szimbólumaként.

A kompozíció a hajón ülő alakra irányítja a tekintetet, akinek jelenléte stabilizálja a jelenetet. A környező ég és víz lágy tónusai nyugtató csendet adnak a képnek, de van egy rejtett energia – mintha majdnem hallhatnánk a hullámok lágy morajlását a hajó oldalán. Történelmileg ez a mű a 20. század eleji Spanyolország idilli tengerparti életét tükrözi, ünnepelve a hagyományos halászhajók mesterségét és a természethez fűződő mély kapcsolatot. Az érzelmi hatás az elmélkedő vonzerejével rezonál, bemutatva egy egyszerűbb, de mélyen gazdag életformát, amely a tenger ritmusába beleolvad.