Ez a lenyűgöző portré egy nő figyelemre méltó ülését mutatja egy elegáns széken; a testtartása tele van magabiztossággal és kecsességgel. Gazdag anyagból készült öltözéke, éles kontrasztja a fekete és élénk piros színek között azonnal felkelti a figyelmet, figyelemre méltó vizuális játékot alkotva. A ruházat részleteire fordított gondos figyelem azt mutatja, hogy a művész mennyire ügyes; a szövetek folyékony vonalai mozgást sugallnak, míg a gazdag textúrák arra hívják a nézőt, hogy képzelje el az anyagok érzését a bőrön.

A lágy ecsetvonások és a finom csillogások kiemelik az arca természetes szépségét, a haj kócos göndörségétől a gondolkodó arckifejezéséig. Ez a kifejezés rejtélyes; a belső gondolatokat és melegséget vegyíti, és invitálja a nézőt a világába. A háttér, a tompa tónusok finom keveréke, fokozza a mélység érzését, és olyan harmónikus atmoszférát teremt, amely lehetővé teszi a figura számára, hogy a figyelem középpontjában maradjon bármiféle zavaró tényező nélkül. Történelmileg ez a portré megragadja a 18. század végének francia szellemét, amelyet a régi arisztokratikus rendek és az általános személyi kifejezés és egyéniség eszményei közötti feszültség jellemez. Az alkotás ; az intimitás, a erő és a elegancia érzése mélyen rezonál, és nemcsak hasonlóságot rögzít, hanem egy időpillanatot, amely tele van átmenettel és ígéretekkel. A darab nemcsak esztétikai vonzerejével tűnik ki, hanem a művész életének során bekövetkezett szociális áramlatok és változások tükrözésével is; így egy további jelentéstartalmat nyer.