Ebben a pezsgő kompozícióban egy fiatal nő magasan leng a levegőben, egy puha rózsaszín ruhába burkolva, amely lágyan kering körülötte, mintha a pillanat öröme hajtaná. Nevetése szinte hallható, keveredik a dús zöld növényzet és a végtelen égbolt által teremtett nyugodt légkörrel; a felhők lustán lebegnek a feje felett, lágy fehér és finom kék színben festve. Balra egy úriember hajol előre játékos, de várakozó tekintettel, hozzáadva egy kis rejtélyt a jelenethez. Az alatta lévő intim csoport – akik a dús füvön ülnek vagy feküdnek – játékos szabadságérzettel vannak bemutatva, élvezve egy idilli délutánt a szűrt napsütés alatt. A gazdagon texturált fák keretezik a jelenetet, a zöld árnyalatok gyönyörűen kontrasztálnak a lágy pasztell ég színeivel. A telített színek finom egyensúlya életerőt ad a műnek, melegséget és örömérzetet kölcsönözve.

Azonnali vonzerején túl a darab kideríti a romantika és a flörtölés hajlamát a rokoko stílusban, amely a francia művészet nagy részét meghatározta ebben az időszakban. A művész mesterien megragadja nemcsak a vizuálisat, hanem a szabadidő érzelmi klímáját, utalva egy olyan társadalmi tájra, ahol a szerelem és a szórakozás témái a középpontban állnak. Ez a műalkotás meghívja a nézőket egy időben megfagyott pillanat átélésére, megragadva a fiatalos öröm lényegét és a 18. századi Franciaország gondtalan szellemét. Kifinomult technikájával és álmodozó légkörével ez a munka egyaránt szolgál menekülésként egy vonzó fantáziába, és egyfajta ünnepléséül szolgál a régóta elérhető idillikus pillanatok múlékony természetének.